Hogyan hivatkozzon?
Kassák Lajos – Simon Jolán [1926-05-11–12]. Szerk. ... Kassák.digital, 2026. [Online: https://kassak.digital/KKELKM@lev.2031.30.html]
Kassák Lajos – Simon Jolán [1926-05-11–12]
[1. oldal]
Kedves Jolán,
itt küldök egy írást, amit a
könyv
utószavának szántam. a képek elé kerül. De
csak
akor hagyd szedni, ha te arra érdemesnek
tar¬
tod. Én most írtam ki és még nem tudom
megbí¬
rálni. Ha jónak tartod, akkor a Tisztaság Könyve
ratlan
oldalon kezdődjön és a páros oldalon
végzodjön. Ha lesz hozzá hely akkor ugy kell
tipografizálni hogy az előtte
levő oldal üres marad
illetve
így néz ki
Ki kell szedni a
szót: UTÓ¬
SZÓ és föléje-alája egy egy
[leinát] tenni a vékonyabb típusból.
a két lénia elé UTÓSZÓ egy
ilyen nyíl-háromszöget. Ez az egész
lénia-nyíl olyan hosszú legyen amilyen a szövegtükör szé¬
lessége. Olyan magasan legyen
elhelyezve mint
ahol
a szöveg felső
része kezdődik. Ha nem érted írd meg. Ha nem
lenne elegen¬
dő hely ugy az írásból egy
oldal lesz csak és a cím fölötte lesz:
UTOSZÓ így cíceró betűből. Most kaptam a második nyomott ívet.
Jónak látszik. De félek, hogy a
[…] novellákban hibát fogsz hagyni.
Ne felejtsd el hogy a novellák ciceró betűből
lesznek szedve.
A Reklámot biztosan ki lehetett volna 5 oldalra huzni. Kár érte.
[2. oldal]
UTÓSZÓ
Én a nagyvárosok fia vagyok, a vasszerszámmal dolgozóés az örö-
örökké elégedetlen. Vannak, akik ezt kétségbevonják. De bizonyossan
tévednek. Nem tagadom le, hogy a rózsafa árnyékában születtem, ez
azonban véletlenségböl történt igy. Az apám laborans volt, az anyám
mosónö. De én a dróthajúés pálinkátivó rokonaimhoz tartozom. Ők
már vasutasok voltak, kazánkovácsok, fütök és mozdonyvzezetök. Szerte,
a fekete városokban éltek épp ugy, mintahogyan én is a fekete vá¬
rosokban élek. Nincs bennem semmi a multból. Nem ismerem az Istent
és nem ismerem a szerelmet. Nem vagyok kiváncsi a jövöre. Feleségem
az én egyetlen barátom. Soha sem voltam bele szerelmes, de szeretem,
meert ö tiszta üvegböl van és ugy szól, mint a legfinomabb acélpen¬
ge. Az emberek azt hiszik, kegyetlen vagyok hozzá, pedig én a t
tenyeremen hordom őt, mint a jelen pillanatot, mint a tapintás bi¬
zonyosságát, mint bőrt, ami lüktö
lüktető
ereimet és vérzö husomat beta¬
karja. Szeretném, ha az is, amit most mondok az ő himnusza lenne.
Mert ö megérdemel engem és azt is, amit én tudok. Ő mellettem van és
én elötte vagyok. Ő latja, hogy vasszerkezeten épülnek az én napja¬
im,; látja, hogy szavaimban kinyilnak a virágok és ö összeszedi és
homloka köre köti az én virágaimat. Ő lát engem a világos reggelben
és emlékszik ream
rám
a sötét éjszakákból. Nincsenek gyerekeim, egyedül
valónak látszom tehát, mint a legmagasabb hegyseg.
csúcs.
Egyedülvalónak
látszom, de ö tudja, én vagyok a minden. Ereimben benne van a tenge¬
rek hánytorgása,;ereimben
füleimben
benne vannak a madarak énekei, az emberek
panaszai, a fölgerjedt mének nyeritése,; szemeimben benne vannak az
ismeert és ismeretlen történetek. A utak összefutnak bennem és a
kapuk kinyilnak. De mit is prédikáljak még többet. Aki ennyiből nem
ért meg engem, az soha sem fog megérteni engem. Az apám laborans vot
volt, a anyám mosónő, a rokonaim vasutasok és ök elvittek engem a
v[…]árosokba. Igy lettem én azzá, aki vagyok. Most összeszámolom a vagyo¬
nomat, kivonom belőle, ami kivonható, aztán lefekszem aludni, meert
reggel ujra kell kezdeni mindent.
Páratlan oldalon kezdődjön, párosan végződjön.
Kassák