Hogyan hivatkozzon?
A Kassák Lajos és Simon Jolán közti levelezés, szerk. Dobó Gábor, s. a. r. Bagdi Sára, Szeredi Merse Pál, Kosztolánczy Tibor (Budapest: Kassák Múzeum–PIM–MNMKK, 2026). kassakdigital.kassakmuzeum.hu
Családnév Keresztnév – Családnév Keresztnév (ÉÉ-HH-NN)
[1. oldal]
Kedves Tamás Aladár,
azt kérdezi, tőlem
mit szólok a „Nyugat” „megújhódásához”?
A válasz egyszerű: úgy látszik a lap 18 esztendő
után valóban jó adminisztrátor kezébe került.
Sőt, az is látható, hogy az oldal számai megsza¬
porodtak, tagadhatatlanul jobb papírra van
nyomva, mint az utóbbi évfolyamok. De
azonban, amit az átszervezett kiadóhivatal szin¬
tén beígért én nem igen tudom észrevenni.
Mert az hogy, centiméterrel lemérhetően több
figyelőt hoz a lap, az még mindig csak oldal
szám bővítést jelent.* És [kritik]ának olyan uram[¬]
bátyámos nagyképű és tájékozatlan fecsegése¬
ket, találhatunk a kritikai rovatban mint ami¬
amilyeneket
Tertyánszky Józsi Jenő vetél el a képzőmű¬
vészetről. Valóban nagy szükség volna arra
hogy mMagyarországon egy erős művészeti kritika
fejlődjön ki. dDe ahoz hogy, valahol szavahihető
kritika legyen ahoz a korban élő informált
és széles látókörű, szóval szavahihető kritikusok¬
ra van szükség. Szeretnék Schöpflin Aladáral
beszélni, aki úgy látom komolyan azon fára
egy értekelő kritikai irodalom kiépítésén
fáradozik. Ha azt akarja, hogy munkásságá¬
[2. oldal]
nak eredményei legyenek, akkor nem
csak a dilettáns művészek, hanem a
még náluknál is kártékonyabb dilettáns
kritikusok kigyomlálására is vállalkoznia
kell. Mint Ön tudja, az én villáglátásom
és esztétikai álláspontom távol elsik Schöpfli¬
nétől. mégis megkülönböztetetten becsü¬
De azt hiszem az ő konzervativizmusa
vi¬
tatható meggyőzödést, megdöntésre érde¬
mes álláspont vállalását jelenti. Pláne
Így tehát különös megbecsülésre érdemes nálunk,
ahol az alkotó mű[¬]
vésznél csak a szemlelődésre oktató kri¬
tikusok voltak gerinctelenebbek pajtáskodóbbak
és felelőtlenebbek. Én azt hiszem hogy a kritika
írás kérdésének a megoldásával áll talpra
vagy bukik el a „Nyugat” egész ügye. Kétség¬
telenül az új kritikai szellem kihatással lenne
De valószínűnek tartom, hogy ez az uj kritikai
szellem a Nyugat légkörében már meg nem
születhetik. I Az uj kritikai szemmel kell, hogy
lényegénél fogva szembe forduljón a Nyugat
vezér íróival s így csak természetes,
[3. oldal]
hogy szembe fogja találni magát a szer¬
kesztőkkel, akik szintén lényegüknél fogva
nem az uj szellem szószólóit hanem meg¬
háborodott képrombolótkat fognak bennüke
látni. És valóban tekintélyromlók is lesznek
az ők
uj kritikusok.
Mert lehetetlenség, hogy a egy kritikus
aki szemmel tartja korunk uj kifejezendők¬
kel és uj kifejezésekkel gyötrődő művészeit
szó nélkül elmehessen például Moritz Zs. mai
munkássága mellett. Moritz Kamaszok című
regényének 2 megjelent folytatása például
ijesztő példáját
képét
mutatja a „legnagyobb magyar
prózaíró” kiírtságának saját klisséjéneki
halmozásának amik hova tovább
mindinkább
drasztikus
szólamokká, külsőséges mondatburkokká tar¬
kulnak és dagadnak
folynak szét.
Az uj kritikai szellem
tehát könyörtelenül mérlegre tenné Móritzot
és megkísérelné az uj törekvésű művészek előtt a
Nyugat intarziás kapuinak kinyitását.
Kedves Tamás Aladár,
azt kérdezi tőlem: mit szólok a „Nyugat”
megujhodásához? A válasz egyszerű: úgy látszik a lap, tizennyolc
esztendő után, valóban jó adminisztrátor kezébe került. Sőt azis
észre vehető, hogy az oldalszámai meggyaraporodtak s tagadhatatlanul
jobb papírra van nyomva, mint az utóbbi évfolyamok. Amit mondtam
sokat azonban, amit az átszervezett kiadóhivatal szintén beígért, én
nem igen tudom észrevenni.
+ mai nézetemet minél gyakrabban elmondani!
K. L.
[4. oldal]
Mert, ha a Nyugat szerkesztői azt
hiszik például, hogy (10 esztendős
elhalgatásuk
ota (1916ban
jelent meg Babits cikke az uj művészeti
törekvésekről) Komlós A cikkében mondottak
valamit az uj művészetről, akkor nevetségesen
tévednek. Nem beszélve arról, hogy ez a
cikk menyire meg nem épített témájá¬
ban menyire végig nem gondolt volt. A
szerkesztőnek látniok kellett volna, hogy
az uj művészet kérdéséhez ma már
az 5 év előtti, vagy talán 10 év előtti pro¬
duktumok és elméleti fejtegetések alapján
nem lehet hozzá szólni. De hozzá
szolhatna ehhez a kérdéshez máskép is
a Nyugat? Mint már föntebb mondtam
azt csak egy kritikai szellem megterem[¬]
tésével tehetné meg, ez a kritikai szellem
azonban földöntené az ő tradíciós érté¬
kes multját és tradíciós jelenjét. Tehát
nem lehet, és marad minden a régiben.
És ebbe nem csak nekünk, de a Nyugat lelkes
és jóhiszemű híveinek is bele kell törődniök.
Látja kedves T. A. nem tudok komolyabban
hozzá szólni a Nyugat megujhódásához. De
ígérem, hogy még gondolkodni fogok róla.
Addig is azonban maradok[…]
[…]
azonban iparkodom majd mégis hogy itt írt véleményemet
[most]
ki fogadhatná el kritikának
Kassák