Hogyan hivatkozzon?
A Kassák Lajos és Simon Jolán közti levelezés, szerk. Dobó Gábor, s. a. r. Bagdi Sára, Szeredi Merse Pál, Kosztolánczy Tibor (Budapest: Kassák Múzeum–PIM–MNMKK, 2026). kassakdigital.kassakmuzeum.hu
Simon Jolán – Kassák Lajos [1925-12-10 előtt]
[1. oldal]
Wien XIII
Amalienstraße 26 [I/11.]
[2. oldal]
[3. oldal]
Kedves Kasi,
[…] levelednek amelynek a hangja vala¬
Jegyzet
mivel rendezettebb és vidámabb, részben
megörültem. Részben, mondom, mert
vannak benne olyan kitételek,
amelyek
őszintén
elkeserítettek.
A te utasításodhoz híven jártam
el minden ügyedben. Már most
neked 1 ½ hét után eszedbe jut az
a képtelenség, hogy fölösleges minden
utána járás, mert hátha te is be kerülsz
a karácsonyi amnesztiába. Hát nem barátom!
EzEesetleg azokra szól, akik ellen eljárás
van folyamatban, vagy akik el vannak
ítélve. Te ellened megszűnt minden eljárás
és törvény szerint haza jöhetsz. (Persze,
de „nem ereszt”.) Tehát, ez rád semmiké¬
pen nem vonatkozik. Én sem akarlak
[4. oldal]
rábeszélni arra, hogy
akármilyen kötelez¬
vényt alá
[vagy n] írj, vagy ne írj alá, de
végre elkell határoznod magad,
ott
maradunk, vagy haza […]
jövünk. Itt nem
szaladgáltathatom az ügyvédet se hiába.
A Terivel elküldtem a nyilatkozatot,
kérlek küld azonnal vagy írd
meg
hogy fújjam le az egészet.
Látod Kasikám most én vagyok
letör¬
ve és elkeseredve. Hogy
itt kell várnom
lógva ég és
föld között. Nem akarlak
úntatni panaszaimmal, mert te úgy se
segíthetsz. De csak az keserít el, ha már
sehol nem is tudok pénzt kapni
kölcsön
és a Mutter folyton
mondja, hogy csak
én értem fűt,
legalább munkát kaphatnék
addigra, míg itt kényszerülök maradni.
Hogy sülyedjen el az az Osvát! Se ülést
nem tudok fogni, a mamát is
kértem
[5. oldal]
hogy szerezzen valami házhoz
varrást de
még
eddig nem jelentkezett. Nagyon el vagyok
keseredve! Tamást is utálom! Hogy
milyen nagyszerűen adminisztrálja ő a
könyvét, csak látnád! Csodálkoznál! Bezzeg
nem úgy, mint mikor az estély meg¬
szervezéséről van
szó! Arról volt ugyan is
szó,
hogy ha zene lesz jó zongorára van
szükség. Amelynek a kibérelése
650.000 koronába
kerül. Mondom neki, megkell
próbálni
úgy szerezni, ahogy mi
annak idején csi¬
náltuk –
reklámoz a cég reklámozása
ellenében szerezni meg. Persze erre ő azt
válaszolta, hogy megse
próbálja, mert ő
arra nem
képes. Meg kérdezem, hogy
még
honnan
gondolja azt az 1 milliót
megszerezni ami
az előzetes
költségekhez minimálisan szük¬
séges. Erre ő – én úgy beszélek, mint
egy előkelő érdeklődő. Nem úgy beszélek
[6. oldal]
mondom, hanem az ő leveleire,
amelyben
ír az
számtalan előadó estélyről, kér teszem
föl a kérdést. Hát ő úgy
tervezte, hogy
koronát adnak és abból kihozzák a lapot és
havonta előadó estéket
rendeznek.
Az előadó esték
aztán kifizetik a lapot is.
Ilyen naiv elképzelést még nem is
hallottam. Nincs egy rendes előadónk
nincs egy szervező emberünk és
ő havonta
[előadó] estét akar ki hozni. A jegyeket
kik fogják eladni?
kérdezem. Majd a könyv
kereskedők és a hangverseny irodák [válaszolta.]
Megírom neked egész őszintén,
hogy ezek
után nem sok kedvem
van itt egy úgy¬
nevezett
propaganda estéhez. Azt minden¬
esetre megteszem, hogy beszélek előadókkal
szavalási anyagot adok nekik,
egy esetleg
akkor tartandó
estélyhez, amikor mi is
[7. oldal]
itthon leszünk. A Pápa kérdezi tőlem
mikor jön ki a lap? Erre
Tamás azt mond¬
ja hogy nem tudja nyomdába
adni, mert
tőled még nem kapott
választ arra vonat¬
kozólag se
hogy mi maradhat ki, illetve
mit ne szedessen ami már úgy se fér¬
ne be a lapba. Azt mondja Pápa, hogy csak
szedesse addig azokat az
írásokat melyek¬
ről tudja,
hogy ugyis jönnek! Ezekről kérlek
Déry azt hitte, hogy te már itthon vagy
és Bernáttal küldött neked
írást[…].
juttassa hozzád.
Komlós átadta
Zelko¬
vitsnak azzal, hogy küldje neked. Hülye
vitsnak azzal, hogy küldje neked. Hülye
küld neked. Erre
Tamás azt
mondta
adja csak neki, majd ő
elküldi, persze
nem küldte el,
hanem leadta a nyom[¬]
[8. oldal]
dába. Nem tudom ez a fiú olyan
buta-e vagy ilyen
szemtelen. Ugy hiszem
a kettő
erősen párosul nála! Most
szörnyen hízeleg Pápának, sülve, főve
együtt vannak, szinte látom a mahiná¬
cióját. Szeretett volna az
elmúlt vasár¬
nap hozzád
utazni, de nem tudott pénzt
szerezni. Nagyon szerettem volna. De
mind ez nem fontos, ettől még étvágyam
is lenne, csak Osvát meg ne
bolonduljon[.]
Akkor aztán le is törheted a
derekam
azt hiszem nem nagyon
érdekelne.
A mama
éppen most volt itt, nem szük¬
séges sehol varrónő. Krach! Valamit majd
csak kitalálok.
Magyar Írást azóta csak egy
jelent meg a
héten jelenik meg
a második, azzal együtt
kapom
Mellékytől,
akkor vagy elküldöm, vagy
viszem mind a kettőt.
Most voltam Szabados
Piroskánátl verseket
vittünk neki amikből
kiválaszt magának
[9. oldal]
szavalásra. Tamás szeretné, ha tőle
is
szavalna. Isten
segítse hozzá.
Tamás meséli, hogy az „Ujság” uj
művészeti
rovatot csinál (?)
Legközelebb Mittaytól és
Endersztől hoz
verseket persze Tamás is
jönni
fog.
Itt a [Kovácson] el van
keseredve az
anyja, egy hét alatt több
mint 1 milliót
elköltött és
ingyen lakik. És ilyeneket ír:
azzal tölti az idejét hogy téged hallgat
mikor Kéryvel vitatkozol azt még
nem
tudom mit csinál és
mikor már semmi
okosabbat nem tud csinálni az idejével,
hát tanul. Ilyen nagyképű kölyök!
Azt hiszem a laphoz való hozzá járulást
[10. oldal]
ő ott alaposan el herdálta.
A bonbonokat meg ne egyétek, mert
erősen számítok rá, azaz fenem rá a
fogam, fogaim.
A Tu[b]i úgy el szemtelenkedett, rá se
ismernél. Egy teljesen kifejlődött vadállat
lett belőle, de azért nagyon kedves.
A legyedre kíváncsi
vagyok! Ha nem nyeri
meg
tetszésemet, tudd meg, hogy kidobom.
Tamással egy véleményen
leszek, aki azt
mondja, őtet
nem érdeklik az állatok, mert
az ilyen vonzalom a mult század csökevénye
amit az is bizonyít,
hogy álltalában az álla¬
tok kiveszőben vannak az egész világon.
És az ilyen vonzalmat anti
szociálisnak
tart
Látod úgy éldegélek telve emberek iránti
undorral. Aztán ne csodáld, ha most haza
megyek megint jó ideig, jobban mondva
[11. oldal]
egyáltalán nem kívánom az emberek
társaságát. Kicsi, szarok, gyöngék.
Képzelheted mit érzek olyankor
mikor
ilyeneket mondanak: még
is jó lenne
ha Kassák be lépne a kommunista pártba, mert
akkor
nem támadnák őt úgy mint most
Ha még ezt egy párt ember mondaná!
de főmunkatársad Tamás Aladár mond
ilyeneket. Légy nyugodt, meg
magyaráztam
neki, hogy kinek,
művésznek van szüksége
párttagságra.
Nem tudom miért, semmi [örömöset] nem
írsz a levélben, mégis kedélyileg jó hatott
rám. Ujra reménykedem, majd csak meg¬
leszünk valahogy. Nincs is olyan ura sen¬
kinek mint nekem! Isten csak éltessen
[12. oldal]
sokáig.
Piroson ellenben nagyon
elszomorodtam.
Biztosan nincs
rendes meleg ruhája se.
Csak ki
tudnék a részére valamit találni.
Munkanélküli segélyt kap? Mért nem
jár haza?
Bánattal aztán alaposan fölszereltek mikor
az élet útjára elindítottak!
Most megyek a Népszavához
föl viszem
a kritikát, amit elég jónak
tartok.
Csak te szeress, csak te imádj
engemet!
Csókol