Hogyan hivatkozzon?
A Kassák Lajos és Simon Jolán közti levelezés, szerk. Dobó Gábor, s. a. r. Bagdi Sára, Szeredi Merse Pál, Kosztolánczy Tibor (Budapest: Kassák Múzeum–PIM–MNMKK, 2026). kassakdigital.kassakmuzeum.hu
Simon Jolán – Kassák Lajos [1909-08-26 után]
[1. oldal]
Kedves Kassi!
Végre megtehetem azt, hogy
a te szavaidra (igaz elég zagy¬
ván, de) felelhetek. Tudom cso¬
dálkoztál állítólagos hanyag¬
ságomon, hogy sem nem írok
sem pe az ügyeidet nem inté¬
zem kellő lelkiismereteséggel.
De látod fiú nem tehettem,
eddig. Mikor arra a bizonyos
dolgokra felkértél, egy
krajcár
és foglalkozás nélkül
voltam úgy,
hogy otthon kellett
a mamá¬
nak varrnom. Azután vartam
nak varrnom. Azután vartam
vartam, addig
vartam míg vért
kezdtem köpni
és beteget jelen¬
tettem.
Komiszul éreztem magam
ennek
tetejében a Nándor
amit
a tavasszal ígért most meg
tette – kidobott.
[2. oldal]
Valószínűleg kórházba megyek, de
most nincs hely.
Tudod már? Kari a kórházba
Látod olyan furcsa úgy összejött
megint minden. Ne nevess ki,
de az emberek utálatosak.
Az a piszok Csatár is el ment
a férjemhez és mindent
össze
hazudozott neki. És a
többi és
stb. Na de nem baj
majd
el múlik.
Jegyzet
„Csatár”: Simon Jolán egyik
udvarlója 1909-ben.
Simon Jolán több levelében említi, így: „iszonyatos harcra
van kilátásom a férjemmel. Képzeljétek az a piszok Csatár jóba van
vele és onnan hordja a híreket Karinak. De én le lövöm a kutyákat. Na
de hadjuk.” (KM-lev. 2063/7KM-lev.
2063/7). CsatárrólKassákEgy ember
életecímű művében a következőképpen ír: „Az összekötő hídnál újra
találkoztunk az asszonnyal. Villamoson kiutazott Újpestre s mire mi a hídhoz
értünk, ő már ott állt a hatalmas pillérek fölött, kiabált, integetett, és
valami papírszeleteket dobált a hajónk felé. Nem egyedül volt. Egy régi
ismerősünk, egy Csatár nevű ember állt mellette, aki csámpás lábaival és
vigyorgó ábrázatával már hónapok óta lődörgött az asszony körül s akit én,
nem tudtam volna megmondani miért, összetalálkozásunk első pillanata óta nem
szerettem, majdnem gyűlöltem. A korláton át kinyújtózkodtunk a repülő
papírszeletek után, de nem tudtunk egyet sem elfogni. Kíváncsi voltam az
asszony üzeneteire, bizonyára valami fontosat akart mondani. Ezt így éreztem
pillanatokig, aztán hirtelen mind ennek az ellenkezője és szokatlan
nyugtalanító gondolatok születtek meg bennem. – Láttad a Csatárt? – Láttam –
mondtam közömbösen. – Kijött, hogy megnézze, csakugyan elmentél-e? Azt
hiszi, most már az övé lesz. Nem feleltem. Mi mondani valója is lehetne az
ilyenről az embernek. Ha jól meggondolom, semmi közöm nem volt ehhez az
asszonyhoz, okosan teszi, ha elmegy a Csatárhoz. Hangosan mondtam: – Éppen jó
lesz neki avval a csámpás lábaival és avval a ferde ábrázatával […] – Mit
csinálhat most a Jolán? – kérdezte minden átmenet nélkül Gödrös. –
Biztosan az egyletben ül a Csatárja mellett – hümmögtem
kedvetlenül. – Még akkora ökröt se láttam soha, mint az a marha tanító.”
(Kassák
Lajos, „Egy ember élete. Önéletrajz III. Csavargások”, Nyugat, 1927. április 1.,
548–552.)
Csak arra vagyok kíváncsi hogy
mikor foglak viszont
látni?!
Hallottad, hogy a
Gödrös Párisban
van? Piszok alak írt a Karinak
[3. oldal]
egy lapot tele hazugsággal.
Többek között kért Karitól egy
magyar francia naptárt
Kari be
ugrott volna neki, de én nem
en¬
gedtem.
És te néked mi bajod volt?
Miért
voltál beteg? Úgy látszik
előnyöd[¬]
re vált mert gyönyörű az a ver¬
Rózsinak is nagyon tetszett.
Ami a Függetlent illeti, bizony fiam
a legjobb akaratom mellett sem
vehetem meg mert – nincs
pénzem.
Avval a bizonyos képpel kár
volt
hogy rossz! De nem azért mintha
pózoltam volna, de mert az
a
fiú, aki ott állt sok
émelygős
dolgot mondott,
amit
nekem nem
volt kellemes hallgatnom és
[meg]¬
mozdultam ezért rossz a kép.
Barátom a pózolásról rég leszok[¬]
[4. oldal]
tam.
Klára nincs itthon.
Kedves KLajos majd
legközelebb
ha már nyugodtabb
leszek írok ne¬
ked a jövőbeni
terveimről. Jó
lessz? Fog
érdekelni?
Hanem most hadjuk.
Szervusz
csókol
Úgy-e írsz lehetőleg azonnal?
czímem:
Ujpest Baross-u 23.
Kari címe: Új Szt. János-kórház
III. tüdőbeteg barakk I-ső
kórterem.