Simon Jolán – Kassák Lajos [1909-08-26 után]

„Csatár”: Simon Jolán egyik udvarlója 1909-ben. Simon Jolán több levelében említi, így: „iszonyatos harcra van kilátásom a férjemmel. Képzeljétek az a piszok Csatár jóba van vele és onnan hordja a híreket Karinak. De én le lövöm a kutyákat. Na de hadjuk.” (KM-lev. 2063/7KM-lev. 2063/7). CsatárrólKassákEgy ember életecímű művében a következőképpen ír: „Az összekötő hídnál újra találkoztunk az asszonnyal. Villamoson kiutazott Újpestre s mire mi a hídhoz értünk, ő már ott állt a hatalmas pillérek fölött, kiabált, integetett, és valami papírszeleteket dobált a hajónk felé. Nem egyedül volt. Egy régi ismerősünk, egy Csatár nevű ember állt mellette, aki csámpás lábaival és vigyorgó ábrázatával már hónapok óta lődörgött az asszony körül s akit én, nem tudtam volna megmondani miért, összetalálkozásunk első pillanata óta nem szerettem, majdnem gyűlöltem. A korláton át kinyújtózkodtunk a repülő papírszeletek után, de nem tudtunk egyet sem elfogni. Kíváncsi voltam az asszony üzeneteire, bizonyára valami fontosat akart mondani. Ezt így éreztem pillanatokig, aztán hirtelen mind ennek az ellenkezője és szokatlan nyugtalanító gondolatok születtek meg bennem. – Láttad a Csatárt? – Láttam – mondtam közömbösen. – Kijött, hogy megnézze, csakugyan elmentél-e? Azt hiszi, most már az övé lesz. Nem feleltem. Mi mondani valója is lehetne az ilyenről az embernek. Ha jól meggondolom, semmi közöm nem volt ehhez az asszonyhoz, okosan teszi, ha elmegy a Csatárhoz. Hangosan mondtam: – Éppen jó lesz neki avval a csámpás lábaival és avval a ferde ábrázatával […] – Mit csinálhat most a Jolán? – kérdezte minden átmenet nélkül Gödrös. – Biztosan az egyletben ül a Csatárja mellett – hümmögtem kedvetlenül. – Még akkora ökröt se láttam soha, mint az a marha tanító.” (Kassák Lajos, „Egy ember élete. Önéletrajz III. Csavargások”, Nyugat, 1927. április 1., 548–552.)