Hogyan hivatkozzon?

Simon Jolán – Kassák Lajos [1926-02-07]. Szerk. ... Kassák.digital, 2026. [Online: https://kassak.digital/KKELKM@lev.2063.57.html]

Fakszimile nézet:

Simon Jolán – Kassák Lajos [1926-02-07]


[1. oldal]

Kedves Kasi,
ismét itt ülök az Abázzia kávéházban
és ismét hasztalan várom Tevant. Komorral
volt délután randevúja, de az a mulya Komor
elkésett és így nem találkoztak össze. Most
úgy beszéltük meg Komorral, hogy holnap délben
találkozunk, akkor talán már tud valamit.
Én azonban minden eshetőségre számítva
írtam Hatvaninak Párisba egy ajánlott express
levelet. Hatvaniné tudni illik, már elutazott
innen. A címüket megszereztem és így, írtam
is azonnal.
A cseh fordító már nincs Pesten.
Kassán lakik itt a címe: Bohumil Müller
Kosice Tordássy-ho u. 3 II. Attól a kis
Juhász Kassai ujságírótól kaptam meg a
címét, aki most itt él Pesten. Ígérte, hogy
ő is ír neki külön, mert jó barátságban
vannak.
A legutóbbi levelem óta semmi ujabb lapalapítás¬
ról nem hallottam.
HamatHabárral beszéltem, ő holnap föl

[2. oldal]

megy a minisztériumba és állítólag elintézi
hogy ne kelljen illetőségi. Jó volt látod,
hogy írtál erről, mert ezek csak huzzák az
egészet tendenciával és ha egyenes de kon¬
krétummal megy hozzájuk az ember, még is
előbb a végére járatja őket.
Mi van Dienes László lapjával? Az
öÖnéletrajzodra, már nem reflektál?!
Itt megjelent egy uj lap „Könyv” a
címe, félig irodalmi, kritikai, félig reklám
Szini a névleges szerkesztője. Komlóst föl¬
szólították, hogy írjon bele. Szeretne rola tőled
hozni egy intervjút, kérdezte, mikor jössz
haza, akkor megcsinálja.
Tevannem fogadta el a dolgod. Állítólag
nem hoz ki őszig senki magyartól. Szinte buj¬
kált előlem a vissza utasítást is Komorral
üzente meg. Hát ez vízbe esett alaposan.
És mi is. Már most mit csinálunk, ha Hat¬
vany
se segít?! Meg kell bolondulni! Abban az
esetben igaz hogy egy borzalmasan goromba
levelet írok neki két tanú aláírásával ellátva,

[3. oldal]

de evvel rajtunk nem lesz segítve. Szégyellem
magam, de nagyon kétségbe vagyok esve! Csak valami
kiutat találnék! Már sehogy se birom ezt az egye¬
dül itt élést se, arra is számítottam, ha pénzhez
jutunk, ki tanulom alaposan a szabóságot és
legalább lesz egy alap amiről minden félét pró¬
bálhat az ember. De így, minden biztos kereset
nélkül akármit is próbálunk az örökös pénz¬
telenségbe veszünk bele. Még is csak fölháborító
hogy évek óta, minden tervünk és reményünk
dugába dől! Ebben
Ennek
egész bizonyosan mi is okai
vagyunk. Mert ott vannak például Bartáék, akik[¬]
től éppen ma olvastam egy levelet. Ők bezzeg
nem szenvednek! Többek között, azt írj a Böske,
alig várja, hogy lakást kapjanak,
Jegyzet
Barta Sándor és Újvári Erzsi a Nemzetközi Vörös Segély segítségével Moszkvába költöztek. Kezdetben Mácza Jánosnál laktak a Szretyenszkij bulváron. 1926-ban saját lakáshoz jutottak Moszkva egyik külvárosában, a Szokolnyiki parkban. Szerény körülmények között éltek, a háztartást Újvári Erzsi egyedül, segítség nélkül vezette.
akkor tarthat
cselédet a gyerek mellé, és ő írhat, mert itt
nagyon jól lehet élni az irodalomból. Bartának
most adják ki a második könyvét mióta kint
vannak. De persze ők jó gyerekek! A Mut¬
ter
is lamentált, mért nem teszel te is úgy
stb. Persze, szegény ahogy ő öreg fejével el gon¬
dolja. De majd csak meg leszünk mi is va¬
lahogy, ha nem is ülünk közvetlen a húsos
fazék mellé. Azt se tudom, mit csináljak

[4. oldal]

a Mutterrel is?! Neki se tudok fizetni! Istenem
úgy érzem, ilyen nehéz helyzetben még nem vol¬
tunk. A
Most vagy el tudom intézni a haza jövetelemd
ügyét és akkor haza jövünk, vagy nem jövök
többé haza. Ilyen bután bele mászni dolgok¬
ba, mégis csak borzasztó!
Látod szegény Kasikám, ahelyett hogy
vigasztalnálak, ilyen utálatosan lamentálok
neked. Ígérem, igyekszem megint egyensúlyba
kerülni.
Szervusz