Hogyan hivatkozzon?
A Kassák Lajos és Simon Jolán közti levelezés, szerk. Dobó Gábor, s. a. r. Bagdi Sára, Szeredi Merse Pál, Kosztolánczy Tibor (Budapest: Kassák Múzeum–PIM–MNMKK, 2026). kassakdigital.kassakmuzeum.hu
Családnév Keresztnév – Családnév Keresztnév (ÉÉ-HH-NN)
[1. oldal]
Kedves Lajos,
borzasztó humoros, hogy Te ilyen
sértődéseket tételezel fel rólam. Hallgatásom
egyszerű oka, hogy olyat kértél, amit semmi¬
esetre nem tehetek meg s én ilyenkor meg[¬]
szoktam lapulni. Nem volna becsületes
dolog, ha közétek állanék.
A regényed csak teljes megjelenésekor
fogom olvasni. Különben most – jó ideje –
képtelen vagyok olvasni. A legújabb iroda¬
lomról – a legfiatalabbról – rittyentettem
egy cikket, amit a Nyugattól a Huszadik Század[¬]
hoz utaltam át. Ha okos dolgot mond¬
tam benne, ne haragudjatok, ha ostobát,
még kevésbé.
A kérdésedre nem felelhetek,
nem bízom eléggé magamban.
Magamról nincs mit írni. Annyira
egészséges vagyok, hogy már beteg vagyok
[2. oldal]
bele s olyan kutyául megy a dolgom,
hogy kénytelen vagyok állandóan vigyo¬
rogni.
Mivel Te ott mindenféle
ember közt megfordulsz, ezért
– csak egészen mellékesen –
megemlítem, hogy egy több
ezer koronába került intelligens
könyvtáram van, amit [Szíve]¬
szíve
sen eladnék. Sümegen van
becsapva s istelntelen kár
volna, hogy elpusztuljon.
Akinek kedve s pénze volna,
nem vallaná kárát s én
szörnyű olcsó volnék s lenne
miből faluzni a nyáron.
[3. oldal]
A könyvek franciák, angolok, spanyolok,
olaszok, németek s ritkábban ma¬
gyarok. Szólj esetleg valakinek.
Nemrég egy jót kacagtam.
Valami Debreczeni Lili nevű
újpesti tan-szűztől kaptam egy
paksamétát. Benne levél és csapni
való ön-versek. A levélben: hogy
ő magános meg nem értett lélek
s a Nyugatban bennem társra
talált s ezért verset küld és
rendez-vous-t kér. (Házasság nincs
kizárva.) Erre én egy egy kedves és
alázatos levélben tanácsoltam, hogy
sohse magánoskodjék, verse se írjon,
olyan jóétvágyú nyárspolgárhoz se fordul¬
jon mint én, hanem menjen férjhez.
Erre a finom megint csak olyan levelet
írt, mint egy debreceni kofa. Ilyen az én
[4. oldal]
egyetlen tisztelőm. – Miért nem
ruccansz egyszer le hozzám? Enni¬
valót hozz, de lakást kapsz.
Addig is ölel
Szabó Dezső