Hogyan hivatkozzon?

A Kassák Lajos és Simon Jolán közti levelezés, szerk. Dobó Gábor, s. a. r. Bagdi Sára, Szeredi Merse Pál, Kosztolánczy Tibor (Budapest: Kassák Múzeum–PIM–MNMKK, 2026). kassakdigital.kassakmuzeum.hu

Fakszimile nézet:

Családnév Keresztnév – Családnév Keresztnév (ÉÉ-HH-NN)


[1. oldal]

Kedves Uram!
Tegnap este felkerestem a Simplomban, […] de
nem találtam ott. Melegen köszönöm gyönyörű cikkét.
Amiben nem tudok Önnel egyetérteni: azt is. –
Elismerése két okból esett jól most különösen jól:
egyrészt mert válságos, nehéz időket élek, – másrészt
mert szigorúsága elhitetette velem, hogy őszintén beszél.
(Ne sértődjék meg: én annak, aki dicsér, alig tudok
hinni. Én magam tudom legjobban, hogy hogy állok
s mit érek. Rólam szóló írás, Isten úgy segéljen,
alig érdekel. Kizárólag csak a munkám érdekel. –
Ennek a cikknek azonban tudtam örülni, ez pilla¬
natokig elhitette velem, hogy talán tévedek a magam
megítélésében.)

[2. oldal]

Egy dologról szeretnék e helyt beszélni Önnek s egy
rólam szóló tévedését kiigazítani, nem is a húság, csak az
igazság okából. – Nagyon jól tudom, hogy regény – ez nem
egy másik művészet. Regény Regényt írni, nem lehet
megtanulni, – nem a készség hozza létre, hanem az ihlet.
(Minél öregebb vagyok, annál kevésbé tudom kifejezni,
megközelíteni: hogy mi az, ami életet ad a műnek)[.]
Ahogy Isten lelket fújt az agyagba – valahogy így válik
élővé az író anyaga is. Ezzel mi mind tisztában va¬
gyunk. Nem vagyok tehát oly gyerekes, vagy oly gyerekesen,
oktalanúl ambiciózus, ahogy azt rólam feltételezi.
Úgy képzeltem, hogy ezt a szót „íróvá trenírozni”
művész-kollégáim nem érthetik félre. Olyan ember¬
nek, aki fellobbanó igazságtalan tüzek áldozata, –
munkájával szemben való viszonyát végre is
szabályoznia kell valahogy, temperálnia, – vagy legalább
is megkísérelnie, hogy azt tegye, – feltéve, hogy hosszabb,
nagyobb terjedelmű munkákat akar írni – s ha

[3. oldal]

amellett még azt is észreveszi magán, hogy e
ritkán lobbanó,
heves tüzek
nem csapnak már fel belőle oly erővel, mint régen.
„A […] jó regény alapfeltételei ugyanazok, mint a
jó verséi” – ebben egyetértünk, – de a regény még sem
úgy készül, mint a vers, ebben is egyetérthetnénk. –
A forma – megérzés indulatának nincs oly hulláma,
amely egy nagy munka elképzelt vakuumát érvénye¬
sen s egyszerre
be tudná tölteni. S nincs az izzó fantázia, amely
egy dómot, minden ablakával együtt egyszerre megál¬
mondi képes volna. A dómok évszázadokig készül¬
nek – s a nagyobb etikus művei türelmet, főként
ökonomiát is követelnek. (Hisz csak nem újságok,
amiket itt firkálok.) Az emberben napközben
mindenféle apró indulatok fut […]
nak át,
– ezek
mind a munka szolgálatába igáztatnak, mind
bevezettetnek a fő-erő folyamába, – így képzelem.
Meg kellett tehát változtatnom a munka [metodusát.]

[4. oldal]

S hogy mért teszek ily erőszakot magam[…]on? Mert:
1) dolgozni akarok, ez hátralevő életem programm¬
ja, – 2) nem vagyok oly szerencsés, mint mások,
hogy munkámhoz való viszonyomat Isten szabály¬
ozta volna, – 3) s mégis, oly erőt is érzek magam¬
ban, amely képesít, hogy olyat hozzak létre, aminek
íve és lendülete nem 10 cm, hanem 50 méter, –
4) s mert abban reménykedem, hogy az így létrehozott
munkákat legalább annyira fogom tudni szeretni,
mint az eddigieket: vagyis érezni fogom, hogy ha
nem is tökéleteset, de valamit csináltam ebben az élet¬
ben. – – Ez az érzésem, mély meggyőződésem, reményem,
mindenem. E hit nélkül alig tudnék élni – s aki
ettől akar megfosztani
az
nem tesz jót velem. –
A tervet Az indulatokat a terv szolgá¬
latába igázni, – erre törekszem. (S nem én vagyok

[5. oldal]

az egyetlen e földön, aki ezt megkísérelte.) Egy nagyobb
stílus erejét érzem magamban, amely utat, formát,
– egy másik, egyenletesebb tüzű lelket keres bennem,
mint amilyen eddig voltam. Lehet, hogy nem leszek
azzá soha. Ha nem: akkor baj van velem.
Még egyszer: köszönöm figyelmét!
Barátja:
Füst Milán.
Budapest, 1927, augusztus 16.
Új munkáihoz gratulálok!
Osvát Ernőnek köszönöm, hogy cikkének helyet
adott. – Nem tudom most őt felhívni, vagy meg¬
látogatni, mert zavart és beteg vagyok. – Egy hosszú
levelet írtam neki, hónapok óta írom, – ezt új
munkámmal egyidejűleg el fogom neki küldeni.

Azonosító: KKELKM@lev.89.1_tei

Közreműködők

Szerkesztő
Dobó Gábor
Sajtó alá rendező
Dobó Gábor, Bagdi Sára, Szeredi Merse Pál, Kosztolánczy Tibor
Átíró
Dobó Gábor, Bagdi Sára, Szeredi Merse Pál, Makkai Tamara Csilla, Szűcs Kata Ágnes, Varga Emese
Lektor
Fodor József Péter
Koordinátor
Varga Emese
Digitális filológiai szakértő
Mihály Eszter

Kiadó

Intézmény
Kassák Múzeum – Petőfi Irodalmi Múzeum
Országos Széchényi Könyvtár
Megjelenés helye
Budapest
Megjelenés ideje
2024